Kalandos történetű műtárgyak leltek új otthonra iskolánkban.

A történet úgy kezdődött, hogy böngészőm véletlenszerű kínálatában feltűnt egy cikk, ami valójában teljesen érdektelennek indult, nem is tudom, miért kattintottam rá.

„Ennyi maradt Kádár kedves szállodájából – képeken a romok”

A képeket nézegetve feltűnt, hogy az egykori étterem falán ismerős stílusú képek vannak:

És valóban, ezeket a képeket édesanyám, Szabó Marianne Munkácsy-díjas iparművész alkotta még valamikor a 70-es, 80-as évek tájékán.

Hosszú nyomozás vette kezdetét. A cikkből nem tudtam meg, a szerkesztőség sem tudta, de sokat segített, hogy hol is lehet ez az elhagyott épület. Végül kiderült a helyszín és a tulajdonviszonyok is. Állami tulajdonként legalább lehetett tudni, kihez forduljak: Állami Vagyonkezelő illetve a műtárgyvédelem. Nem húzom hosszúra, sikerült megnyugtató megállapodást kötni a műtárgyak megmentése érdekében és elhoztuk a megviselt, de menthető állapotú textileket. Majdnem egy évig tartott.

A képek hónapokat töltöttek restaurátornál, ahol a szakadásokat javították értő kézzel, illetve megtisztították a képeket és augusztus végén elfoglalták új, méltó helyüket az iskolában.

Különös kapcsolata van Szabó Marianne-nak minden fiatal zenésszel, hiszen a legendás „Hangok világa” című szolfézstankönyv gyönyörű rajzait ő készítette, így minden felnövekvő zenész-palánta ezeken a rajzokon „nőtt fel”. Így nem is kerülhetett volna jobb helyre ez a három alkotás, mint egy zeneiskolába!

A képek az iskola aulájában, illetve a Keszler- és Kovács-termekben kerültek elhelyezésre. Mintha eredetileg is ezekre a helyszínekre tervezte volna őket a művésznő és nem egy párt-üdülőbe!

Makovecz Pál